„Az írás gondolkodás. Jól írni annyit tesz, mint tisztán gondolkodni. Ezért annyira nehéz.”
- David McCullough -
Azt hiszem hosszú
idő után ismét úgy érzem, hogy lenne miről írnom. De mielőtt ebbe belevágnék,
szeretnék egy kicsit írni magáról az írásról: hogy miért szeretem, és hogy
ennek ellenére mégis mi tart vissza attól, hogy gyakrabban tegyem. Nézzük fordított
sorrendben, hogy pozitív legyen eme több elemét tekintve később majd többször
visszaköszönő gondolatmenet végkicsengése!
Először is szögezzük le, hogy írás alatt a kézzel papírra történő írást értem elsődlegesen. A blogbejegyzés szerkesztése, gépelése már behoz egy újabb szereplőt a képbe. A számítógépet, amely egyből jelentős hatást gyakorol az írással kapcsolatos érzéseimre. Hiába minden óvintézkedés, az évek előre haladtával egyre jobban elhatalmasodik rajtam a talán pszichológusért kiáltó érzés (lásd többek között az előző bejegyzést), miszerint amint klaviatúra elé kerülök, agyi kapacitásaim egy tetemes hányadának rögvest búcsút inthetek. Pandora digitális szelencéje feltárul, és a figyelmem szétforgácsolódik a nullák és egyesek bináris tengerében. Megbomlik az az egység és folytonosság, amit a papíron húzott toll által kanyarított egymásba kapaszkodó jelek szimbolizálnak. Maradjunk tehát a klasszikus értelemben vett írásnál: papír, golyóstoll, emberi test, emberi elme, analóg gondolatok.